Sisakos Kaméleon (Chameleo calyptratus)
Rendszertani besorolás:
Törzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Alosztály: Lepidosauria
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Kaméleonfélék (Chamaeleonidae)
Alcsalád: Kaméleonfélék (Chamaeleoninae)
Nemzetség: Chamaeleo
Alnemzetség: Chamaeleo
Faj: calyptratus
Alfaj: calyptratus és calcalifer
Származás: Jemen délnyugati és Szaúd-Arábia déli részének tengerparti területei.
Élőhely: Cserjés-fás területek, olykor a félsivatagos részeken is megtalálható, 0–800 m-es magasságig. Előszeretettel látogatja az öntözött kultúrterületeket.
Leírás: A jemeni sisakos kaméleon faja két alfajra bontható. Az alfajok közti különbség minimális, egyedül a hímek sisakmérete nyújt támpontot, amely a calcalifer alfaj esetében jóval alacsonyabbra nő. A tenyésztésben viszont a több generációs keveredés miatt nem nagyon találkozhatunk már tiszta alfaji bélyegeket mutató egyedekkel.
A sisakos kaméleon a nagytestű fajok közé sorolható, mivel a hím akár 55-65 cm-es hosszúságot is elérhet. A nőstény általában kisebb méretű, 30-40 cm-es. Az állat feltűnő jellegzetessége, amelyről a nevét is kapta, a hatalmas sisak, aminek egyaránt szerepe lehet az állat vízhez jutásában és hőháztartásának szabályozásában. A tengerparthoz közeli területeken rendszeres a pára képződése, ami a sisakon lecsapódva, vícseppek formájában a fej apró barázdáin az állat szájáig terelődik. A hímeknél már-már aránytalanul nagy is lehet ez a fejdísz. A nőstényeknél általában jóval kisebb, de a nemek meghatározásában inkább az állat színe és a hátsó lábaknál, a képzeletbeli saroknál látható bőrfüggelék megléte (hím) vagy hiánya (nőstény) nyújt segítséget.
Alapszíne az ivarérettség elérése előtt a zöld és a barna árnyalataiban változhat, majd ivaréréskor jelennek meg a nemek közötti határozott eltérések. A hímeken elképesztő „színkavalkád” alakulhat ki, zöld, kékeszöld, citromsárga, narancssárga, barna, fehér és fekete minták formájában. A testen általában 4-5 jól látható élénk színű világos harántsáv jelenik meg, amelyeken egyedenként változó minta alakulhat ki. A nőstény színei sokkal visszafogottabbak, de rajta is kialakulhat „cirkalmas” mintázat, általában a zöld alapszínen türkiz, fehér, sárga és barna foltokkal.
A kaméleon messze földön híres színváltoztató képessége ennél a fajnál is jól megfigyelhető. Természetesen a rajzfilmeken és a médiában látható, „skótkockás anyagra teszem a kaméleont, és az átveszi a mintáját” azért nem igaz. De egy hím egy riválissal való találkozáskor vagy udvarlás közben, vagy esetleg ha meglátja önmagát egy tükörben, akkor meglepően gyors és intenzív színváltozással reagál. Nyugalmi pasztellszínei hirtelen megélénkülnek, kontúrjai élesebbek lesznek, és a hatás fokozása érdekében testét korongszerűen felfújva pózol. A kontrasztok kiélesednek, ahogy a harántsávok citromsárgája egészen elsötétedő, feketésbarna háttér elé kerül. A nőstények legfeltűnőbb színváltozása párosodás után figyelhető meg, amikor a zöld alapszínű állat néhány perc alatt koromfeketévé válik, sárga és türkiz pettyekkel, ezzel jelezve a hímnek, hogy jelenléte a továbbiakban már nemkívánatos. Ez a színreakció még a tojásrakás után is fennmarad egy ideig.
Testfelépítés: Mint minden hüllőt, ennek a fajnak a testét is pikkelyek borítják. Ezek közül némelyik torok- illetve háti tarajjá módosult, elmosva az állat körvonalait, vagy hatásosabbá téve a riasztó magatartást. Testalakja a gyíkok többségétől eltérően nem háti-hasi irányban, hanem oldalirányban lapított. Van azonban néhány sajátságos anatómiai bélyeg, ami szintén közismert. Ilyen például a szemek specializálódása: a szemhéjak szinte teljesen összenőttek, csak a pupillának hagyva helyet. Ezáltal az állat látása távcsőszerűen éles, aminek nagy szerepe van a zsákmány felfedezésében. A szem másik különlegessége, hogy speciális izmokkal egyidőben, egymástól függetlenül mozgatható, így míg az állat az egyikkel a táplálékot fürkészi, a másikkal szemmel tarthatja az esetleges veszélyforrásokat. Másik különleges szerve a nyelve, amely egyedülálló az állatvilágban. A nagy sebességgel kiölthető nyelv hossza akár az állat testhosszát is elérheti. Gyors „kilövését” a nyelvcsont segíti elő, amely rugószerűen löki ki a szájból a kis ragadós harangban végződő izmos nyelvet. A nyelv ragadós vége harang alakban körbefogja a zsákmányt, és vákumot képezve tartja szorosan a szájba kerülésig. Mint közeli rokonaiknál, az agámaféléknél, úgy a kaméleonoknál is jellemző a táplálék alapos megrágása, amiben apró fogaik jelentős szerepet játszanak. Szintén egyedi bélyeg a lábak különös módosulása, ami a fán élő életmód eredménye. Öt lábujjuk 2-3, illetve 3-2 arányban összenőtt, ami jól látható az egyes ujjvégeken található karmocskákból. Az újvilági majmokhoz hasonlóan ötödik végtagnak tekinthetjük órarugószerűen felcsavarható fogófarkukat.
Életmód: Nappali aktivitású állatok, sötétedéskor mindig egy biztonságos alvóhelyet keresnek maguknak, ahol mozdulatlanul töltik az éjszakát. Hidegvérű állatok lévén a reggeli órákat napozással kezdik, majd azonnal zsákmány után néznek. Alapvetően magányosan élő, territóriumtartó állatok. Találkozáskor általában kisebb csatákkal döntik el, hogy ki az úr(nő) a háznál, de a hímek párzási időben nagy vehemenciával udvarolnak szívük hölgyének. Apró bólogatásokkal és fejrázásokkal közelednek a kiválasztotthoz, és ha az beadja a derekát, akkor a hátára mászva veszik fel a párzási pozitúrát. A hemipéniszt a nőstény kloákájába helyezve akár órákon át is együtt maradhatnak. A párzást követően a nőstény egy alkalmas helyet kiválasztva alagutat ás a talajba és lerakja tojásait. A kis kaméleonok fél év elmúltával másznak elő a tojásokból, és sisakjukat leszámítva tökéletes kicsinyített másai szüleiknek. A faj ivadékgondozása a tojásrakásban kimerül, sőt, ha a fiatalok útjai keresztezik a felnőttekét, akár kannibalizmus is bekövetkezhet.
A kaméleonok minden faja ragadozó életmódot folytat, elsősorban rovarokat fogyasztanak, de nem vetik meg a kisemlősök fiait és a madarak fiókáit sem. Megfigyelték már továbbá, hogy táplálékkiegészítésként olykor levelekbe, gyümölcsökbe is belekóstolnak. Élettartamuk a hüllők táborában viszonylag rövidnek mondható, mindössze 4-6 év, ám fogságban tartva ez hosszabb is lehet.
Terráriumi tartás: A kifejlett sisakos kaméleon számára ideális a 60x40 cm alapterületű, 80 cm magas, üvegből, fából vagy dróthálóból készült terrárium. Az egymással szembeni agresszió miatt a példányokat egyesével kell elhelyezni. Fontos, hogy a terrárium jól szellőző legyen és megfelelően stresszmentes környezetet biztosítson lakója számára. Mivel a folyamatos stresszhatást nagyon rosszul tűri, több állat tartása esetén a terráriumokat úgy kell elhelyezni, hogy egymást még véletlenül sem láthassák. Megfelelő búvóhelyek biztosításával élethűbbé is tehetjük állatunk környezetét, ezért ajánlott a dús növényzet kialakítása. Erre főleg olyan szobanövények alkalmasak, mint: - Ficus benjamina (szobafikusz) és fajtái, - Zamioculcas zamiifolia (hamiscikász), - Schefflera arboricola (szobaarália) és fajtái, - Philodendron fajok és fajták, valamint minden olyan erősebb ágú növény, ami elbírja az állatok rajtuk való közlekedését. Érdemes továbbá a mászófelület növelése érdekében ágakkal, bambuszrudakkal kiegészíteni a berendezést.
A terrárium talajának alkalmas lehet tőzeges alapú virágföld, kókuszrost darálék vagy valamilyen darált fakéreg. A faj hőmérséklet-igényének optimuma 24-28 °C, de a kialakított napozóhelyen akár 35 °C-on is jól érzi magát. Szabadtéri tartásnál 10 °C alá nem süllyedhet a hőmérséklet. A megfelelő páratartalom 60-80% körüli, amit a napi egyszeri, leginkább reggel elvégzett párásítással érhetünk el. Ezzel megoldhatjuk az állat itatását is, mivel a növényeken és a terrárium tereptárgyain megülő vízcseppeket gond nélkül le tudja nyalogatni. Tálból inni speciális nyelve miatt általában nem képes.
Táplálására megfelel az összes tenyészthető rovarféle, amit alkalmanként érdemes szabadban begyűjtött ugrónéppel kiegészíteni. Ez utóbbiak teljes értékű tápláléknak számítanak természetes életmódjuk miatt, ám a tenyésztett eleségállatok adagolásánál minden alkalommal ásványianyag és vitamin pótlása szükséges. Az állatboltokban kapható, speciálisan hüllőknek összeállított vitaminporokban forgassuk meg alaposan a felkínált rovarokat.
Felhasználható táplálékállatok:
Tenyésztettek: - afrikai kétfoltú tücsök (fekete tücsök), - házitücsök (barna tücsök), - banántücsök, - gyászbogárlárva, - lisztkukac, - rózsabogárlárvák, - viaszmolylárva, - házilégy, - röpképtelen muslica, - naposegér (csak havonta!).
Szabadon fogottak (kizárólag a természetvédelmi oltalom alá nem tartozó fajok!): - cserebogarak és lárváik, - rózsabogarak és lárváik, - kártevő lepkék (pl. káposztalepke) és hernyóik, - éjszakai lepkék, - lótücsök, - legyek, - sáskák, - szöcskék,
A táplálék mennyisége függhet a hőmérséklettől, az állat kedélyállapotától és az évszaktól. Nincs általános szabály, hogy egy héten hányszor etessünk, de a hosszú ideig az állat látóterén belül hagyott eleség meguntsághoz, kedvetlenséghez vezethet. Hiszen „hiába szeretem a rakott krumplit, ha egy hétre bezárnának 50 tepsi rakott krumplival, biztosan nekem is elmenne tőle a kedvem...”. A vitaminok hatékony beépüléséhez terráriumi körülmények között mindenképp szükséges a napfényhez hasonló spektrumú fényforrás. Ez manapság különböző erejű UV-B fénycsövekkel (5.0, 8.0, 10.0) biztosítható. Ha a helyiségben szobahőmérsékletnél (25 °C) enyhén melegebb van, további megvilágításról nem kell gondoskodni.
Tenyésztés: A sisakos kaméleonok már 6-8 hónapos korukban ivaréretté válhatnak, első pároztatásukkal azonban érdemes megvárni az egyéves kort, mivel a tojások kihordása nagy energiát von el a még fejlődő nőstény szervezetéből, és ez akár az állat élettartamát is megrövidítheti. Pároztatni csak jó kondícióban lévő, egészséges állatokat szabad, mert ez a tojások termékenységi arányát és az utódok életképességét is befolyásolja. A pároztatáshoz mindig a nőstényt helyezzük át a hím terráriumába, és figyeljük meg viselkedésüket, hogy ha esetleg agresszióra kerül sor, közbe tudjunk lépni. Nagy valószínűséggel a hím azonnal heves udvarlásba fog kezdeni, melyet élénk színváltozással és fejének oldalirányú rezgetésével jelez. De a nőstény sem marad rest, rajta is nyomban észrevehetjük, hogy párzási kedvében van-e, vagy elutasító a hímmel szemben. Hajlandóság esetén rövid ellenállást színlelve hamarosan egy ághoz lapulva beadja a derekát. Ha viszont a napi programjában nem szerepelt a hím érkezése, akkor a terhességi színekhez hasonló fekete-sárga ruhát ölt, és megpróbálja elhitetni párjával, hogy éppen heves szélvihar tombol a terráriumban. Száját hatalmasra tátva fújtat és fel-alá ringatja testét. Ha ezt az „előadást” tapasztaljuk, mindenképp vegyük ki a nőstényt, mert ennek nem párzás, hanem bunyó lenne a vége, amit maga Dariusz Mihalchevski is megirigyelhetne.
A párzás 10-30 percig tarthat, és többször is megismétlődhet, ezért érdemes a nőstényt mindaddig a hímnél tartani, amíg meg nem jelennek rajta a vemhességre utaló színek. Ezután ajánlott a nőstény terráriumának talajvastagságát megnövelni, mert az is egyfajta stresszhelyzetet jelenthet az állatnak, ha tojásait nem tudja arra alkalmas helyen lerakni. Ez szélsőséges esetben akár a tojások visszatartásához is vezethet, ami már közvetlenül veszélyezteti az állat életét. A tojásrakáshoz ideális talajvastagság 30-40 cm körüli, mert a nőstény előszeretettel ás alagutat vagy mélyebb üreget. A tojások lerakása a párzástól számított 4-8 héten belül várható, ez tapasztalataink szerint elsősorban az egyedtől függ, de közrejátszik benne a páratartalom és az évszakok alakulása is. A nőstény viselkedésén egyértelműen látható, mikor jött el ez az idő, hiszen egész nap feltűnően aktívvá válik, járkál-mászkál, „próbafúrásokat” végez a terrárium minden részén. Fokozottan figyeljük ilyenkor minden lépését, mivel a tojásokat lerakásuk után a lehető legrövidebb időn belül ajánlott keltetőbe áttenni.
A szakirodalom az egy fészekaljban lévő tojások számára 30-120 db-ot említ, saját tapasztalataink szerint azonban 35-70 db közé esik. A tojások leggyakrabban 15 mm hosszúak és 7 mm szélesek, gumiszerűen ruganyosak, de azért ping-pong labdának nem túl alkalmasak. Keltetőközegnek legalkalmasabb a kertészek által használt vermikulit és perlit, bár nálunk sikeres kelés történt aprószemű fenyőkéregben is. A közeget közepes mértékben kell benedvesíteni, majd a tojásokat félig besüllyesztve elhelyezni. A tojások fejlődését ajánlott folyamatosan figyelemmel követni, és az esetleges terméketlen, összetöppedt, penészes tojásokat azonnal eltávolítani. A keltetési hőmérséklet 25-30 °C közé essen, és ezt 140-220 napon át folyamatosan biztosítanunk kell. Kisebb ingadozások ennél a fajnál nem okoznak nagy galibát. A legegyszerűbb, hüllőknek alkalmas keltető is megfelelő, annyi kiegészítéssel, hogy a tetőn összegyűlő páracseppek ellen a tojásokat védeni kell.
Ha mindent jól csináltunk, az idő elérkeztével 4-5 cm-es kis „borsóagyúak” árasztják el a keltetőt, több hullámban kikelve. Felnevelésük nem ütközik komolyabb problémákba, igényeik teljesen azonosak szüleikével, csak a zsákmányállat méretének kell az ő testméretükhöz igazodnia. Van azonban néhány fontos dolog, ami mindenképp szükséges ahhoz, hogy egy kis kaméleon biztonsággal megélhesse az egy hónapnál idősebb kort. Nem szabad nagyon apró, ködszerű permetet használni a terrárium párásításánál, mert ez könnyen elzárhatja az orrlikaikat és fulladáshoz vezethet. Fokozottan ügyelni kell a vitaminbevitelre és az UV megvilágításra, a csontok megfelelő fejlődése érdekében. A kis kaméleonok eleinte nyugodtan tarthatók együtt nagyobb csoportokban, de amint észleljük a dominancia első jeleit, vagy jelentős méretszéthúzás látható, a problémás egyedeket emeljük ki és kisebb csapatban vagy magányosan neveljük tovább.
Jótanács kezdőknek: Kaméleon vásárlásakor – és itt legyen szó bármilyen fajról – mindig alaposan figyeljük meg az állatok viselkedését, és lehetőség szerint az attraktívabb, jó kondícióban lévő egyedek közül válasszunk, még ha ez pár ezer forinttal többe is kerül. Mindenképp hallgassuk meg az eladó vagy tenyésztő tanácsait, sőt a legjobb az, ha megpróbálunk szakirodalomban is utánanézni, milyen tartási lehetőségek vannak az általunk választott faj számára. Kezdő terrarista első állatának semmiképpen nem javasoljuk a kaméleonokat, mert rendszeres és felelősségteljes gondozást igényelnek. Ha viszont sikerül őket jól tartani, akkor különlegességükkel és egyéniségükkel busásan megjutalmaznak bennünket fáradozásainkért.
